Döntsd el hogyan tovább!

Eltelt két hosszú, kemény hét az életemből. Ennyivel vagyok előrébb. Ha egy mondatban lehetne megfogalmazni mindazt, ami velem történt, akkor az a következőképpen hangzana: rengeteg munka, szinte csak munka, sok futás, nyolc órás Mátra túrán lazítás, lazítás agyilag és lelkileg, barnulás a tűző napon, sütés-főzés, sok beszélgetés, szervezés, tervezés, idegbaj, megbántódás, engedni a rossz gondolatoknak, a rossz gondolatok elhessegetése, shoppingolás- mert megérdemlem, shoppingolás - mert kikapcsol, Paulo Coelho: Az alkimista c. könyvének egy szuszra való elolvasása, alvás és nagyon nem alvás, rohanás, könnyek visszafojtása, saját magam biztatása: akkor sem adom fel semmikor,senki miatt és semmilyen körülmények között sem, piacozás: majdnem az összes virág felvásárlása, filmek: One day, Sundays at Tiffany’s , lenyűgözve lenni, kiakadni, sokat beszélni, hallgatni, mérgelődni, gondolkodni, feszültnek lenni, segíteni nagyon sokat, pörögni, alig enni, rohanás, kiönteni a lelkemet, nyugalom…

Túl sok és néha sokk volt. És ez tényleg csak egy rövid összefoglaló. Meg sem tudom számolni, hogy gondolatban hányszor belekezdtem már egy új poszt megírásába, de valahogy sosem jutott rá idő mostanáig. Ez a két hét egy hónapnak tűnt így is.

Sokat tanultam az emberekről, sajnos a rossz tulajdonságaikról leginkább. Az élet újra megleckéztetett, s megmutatta, hogy hiába mondom magamat erősnek, azt el is kell hinnem, egészen addig, amíg megtörhetetlenné válok. Mert engedtem neki, megint, hát eddig tartott, eddig futotta lelki erővel. Hagytam, hogy újra elöntsön az a méreg, ami valójában attól jött, aki annyira megbántott, minden egyes nap. Átragadt rám annak az embernek a negatív aurája, akinek már megint megengedtem azt, hogy beférkőzzön a lelkembe és feldúlja azt a lazaságot, békét és nyugalmat, amit az utóbbi időben felépítettem magamban. Érdekes, hogy milyen gyorsan megérzik egyes emberek a másikban azt, hogy az illető most nagyon egyben van, hogy kipihent, teli energiával és jól érzi magát. És ösztönösen késztetést éreznek arra, hogy ezt a belső nyugalmat tönkretegyék, lerombolják. Végül nem hagytam magam, mert még időben megéreztem a változás szelét és már előre próbáltam felkészülni a negatív hullámokra. Viszont amikor felhalmozódott és már nagyon szorított, újra fellobbant a láng bennem, de még időben sikerült eloltanom. Bár küzdöttem, nem is kicsit. Ha jól csináltam, akkor nem fog újra lángra kapni, ha nem, akkor pedig úgyis azon leszek, hogy újra elcsitítsam. Ha kell, akkor pedig kiadom magamból valamilyen módon, majd a helyzet eldönti hogyan. Nem ér annyit az egész, hogy órákat, sőt napokat rágódjak más hülyesége miatt, még akkor sem, ha azzal újra mélyen a lelkembe gázolva vérig sértett. Ilyenkor nehéz túltenni magamat ezen, de én vagyok a felelős a lelki békém megőrzéséért. Az olyan embereknek, akik képesek arra, hogy másokat állandóan a földbe döngöljenek minden ok nélkül, igazságtalanul, csak mert azt hiszik, hogy ők ettől majd jobbak lesznek, azoknak saját magukkal vannak nagy problémáik, s azokat másokra vetítik ki. Az egyik kedvenc Tatiosz idézet jut eszembe erről, amit egyébként igyekszek legtöbbször szem előtt tartani: “Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”

Mindig mi döntünk, mindig döntéseket hozunk, a nap minden percében, s már csak akkor tűnik fel, amikor tényleg valami nagyon fontos dolgot kell átgondolnunk és végül helyesen döntenünk. Dönthetünk bármiről: most azonnal hozzá fogok megírni azt a hosszú levelet, amit hónapok óta csak tervezgetek, vagy végre elkezdek tanulni egy új nyelvet, de az is döntés, ha felállunk a monitor elől és elvonulunk meditálni az erdőbe, vagy kimegyünk a konyhába és összedobunk egy finom vacsorát.

Döntéseink határozzák meg az életünket. Mondhatjuk azt, hogy akkor nem érdekel semmi, saját magam sem és engedem, hogy bárki azt csinálja velem, amit akar, szétzilálja a nehezen megteremtett lelki nyugalmamat, de dönthetünk úgy is, hogy ezután minden másképp lesz, mert kezembe veszem az irányítást és nem engedek élősködni magamon senkit, nem hagyom, hogy negatív energiák és az energiavámpír emberek szívják a véremet.

Rengeteg fontos döntést kell meghoznunk életünk során. Egy- egy döntéssel akár az egész életünket is megváltoztathatjuk. Lehet, hogy most is életünk legnagyobb lehetősége előtt állunk, vagy éppen azt szalasztjuk el. Talán boldogabbak lehetünk akkor, ha végre úgy döntünk, hogy bevállaljuk azt, amitől eddig féltünk, mert az mindig ott volt az utunkban, időnként megmutatta magát, vágytunk rá, de valamiért sosem mertünk lépni, de zavart keltett bennünk, mert állandóan feltűnt, sokszor váratlan helyzetekben, hogy végre észrevegyük, hogy foglalkozzunk vele, vegyük észre a jeleket! Nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor mást mond az eszünk és mást a szívünk. Nem mindig tudjuk, melyikre hallgassunk. Én ilyenkor a megérzéseimre bízom magam, s hagyom, hogy azok vezessenek. Bennük még nem csalódtam. Ha kell, fel kell adni mindent, felégetni körülöttünk minden hidat és továbbállni.

Sosem késő megváltoztatni azt a helyzetet, amit szeretnénk már feladni valami jobbért, valami teljesebbért, boldogabbért. Mert lehetne másképp is, tudjuk, mert valami hajt, valami mindig ott van a sarkunkban, visz előre, kapjuk a jeleket, de sokáig nem vesszük észre. Látjuk, hogy lehetne jobb is nekünk, vágyakozunk felé, s ha elhisszük, hogy már megkaptuk, azzal lassan meg is teremtjük. Amikor már nem ragaszkodunk hozzá görcsösen, akkor kapjuk meg valójában. A vonzás törvénye működik! De először is döntenünk kell. Maradni ott ahol vagyunk, vagy menni tovább. Jelen állapotunkat is mi magunk teremtettük meg, akkor is döntést hoztunk, talán rosszat, de erre csak mindig később döbbenünk rá. De sosem későn, mert újabb, már okosabb döntést hozva továbbléphetünk. Mindig ott a lehetőség valami jobbra, valami újra, ismerjük fel! Ott van minden napban, minden percben és az élet minden pillanatában.