Ősszel is színesen...

Ősszel lehet talán a legszínesebben öltözködni. Nem mondom, hogy fejvesztve követem a divatot, de nem hagy hidegen, bár én igyekszem mindig a saját stílusomat megtalálni. Folyton változok, e téren is, és ahogy halad az idő, úgy mindig valami másban érzem jól magam.  Mindig vannak számomra is meghökkentő ruhadarabok és minták, de szerethetőek is, mert mindenkinek más áll jól, másban érzi jól magát. Az életben pedig mindegy mi van rajtad, a lényeg úgyis az, ami belül van, az érzéseid, a belső békéd. Ha te rendben vagy saját magaddal, mert pozitívabbak a gondolataid, vannak álmaid, céljaid és mindenben megtalálod a szépet és a jót, akkor viselhetsz bármit, elsőnek a belső kisugárzásod lesz az, ami feltűnik a világnak.

De azért válogassuk meg jól a ruháinkat is, nemcsak a pénztárcánkhoz, de a saját egyéniségünkhöz alkalmazkodva! Mert mindenkinek más-más stílusa van. Vannak hasonló emberek, de öltözködés terén sem vagyunk egyformák.

Az idei őszi divat izgalmas nemcsak színeiben, de stílusában is. A nagyobb plázákban bárki láthatja, hogy az idén újra divat lett a fehér és a pasztell árnyalatai. Kötött pulcsik, hosszú kötött kabátok, óriáspulóverek. A számomra is kedvelt laza stílus még mindig nem ment ki a divatból, de ami tőlem távol áll, az a pokróckabát. A nagy tarka kabátok mellett szerencsére a bőr vagy bőrhatású kabátokra is felhívják a figyelmet. Az ősz színei: bordó, mustárszín, barna, olajzöld, sötétzöld, sötétkék, türkiz, padlizsán, lila,stb. Bár ahogyan elnéztem az általam összegyűjtött divatfotókat, bármelyik szín divatos most, csak tudjuk ügyesen viselni. Olyan színesek lehetünk, mint a falevelek! J

Összegyűjtöttem pár  érdekes darabot az idei őszi trendekből nőknek és férfiaknak egyaránt. 

Most elsőnek jöjjenek a férfiak:

Ez az a stílus,ami nekem nagyon bejön,bár egy farmernadrággal jobban el tudnám képzelni...

A bőrkabát sosem megy ki a divatból.

Végre farmer! Egy inggel és egy zakóval tökéletes harmónia. Sokkal több pasinak kellene így öltözködnie!

A kockás ing is még mindig stílusos!Nőknek is jól áll,de férfiaknak igazán. Piros színben egy sötétkék dzsekivel vonzza kiéhezett női szemeket.... :)

A vastag kötött pulcsi szerintem nagyon előnyös a vékony és sportos férfiaknak...

Sok férfi megijed a mintáktól és túl egyhangúan, szürkén öltözködik, addig amíg valaki meg nem győzi arról őket, hogy bizony bátrabban játszhatnak velük, hiszen sokuknak jól áll.

Kezd alakulni...Színes! :) Az olajzöld nadrág és a kék, apró kockás ing igazán beindítja sok nő fantáziáját...

Kockás, komoly, vissza Sherlock Holmes idejébe... Nem a kedvencem, de a színek megnyerőek. Azt hiszem ezt tudni kell viselni.

Sok férfi nem kedveli a pirosat, pedig nagyon jól áll nekik. Ébresztő! Nem csak női szín a piros! Egy piros pólót vagy kabátot viselő férfire mindig felfigyelnek a nők! 

Ez a szett nem igazán megnyerő számomra, viszont kabát helyett egy kapucnis melegítőfelsővel már inkább el tudnám képzelni...

És azt a sapkát gyorsan eltüntetném!

Ez a kabát perfect! Nem is ragozom tovább! :)

Utolsó,de kedvenc fotó: sötétkék ing és farmer.... Wow!

És akkor jöjjenek most már a nők! 

A mustár színnel sokáig nem voltam jóban, de az utóbbi időben megkedveltem. Egy hasonló szövet kabát divatos és praktikus a hűvösebb őszi délutánokon. Nekem feketében van, kicsit más, mint ez itt, de nagyon szeretem.

Az én álmom viszont egy ilyen kabát, de piros vagy sötétzöld színben!Bár találnék valahol!

A barna kabát örök kedvenc. Van egy hasonlóm,vastag béléssel... Nadrággal jó páros,szoknyával már nem.

Tudom,mondtam már,hogy alig hordok feketét,de ennek a szettnek nem tudok ellenállni. Testhez simuló nadrág, egy laza kötött felső,egy rövid bőr vagy műbőr kabát és egy nagy táska. És ki ne hagyjam a bokacsizmát, bár én hosszú szárúval jobban el tudnám képzelni...

A sapkákat nem szeretem, de a pulcsi jöhet! Egy leggings fölé csinos lehet.

Így ahogy van ez a szett tökéletes. A sálakat szeretem, a türkiz az egyik kedvenc színem. A passzos fényes nadrág mániámból pedig még nem gyógyultam ki.... :)

Nem kedvenc,de még viszonylag elviselhetőnek találtam ezt a szettet talán a színek miatt. A farmer oké( csak könyörgöm ne legyen szakadt! ), a cipő is, de a kabát hossza és stílusa nem igazán.... Viszont vannak,akiknek kifejezetten jól áll.

Kockás sál,vagy ing, teljesen mindegy, de csak egy valami legyen kockás. Ne essünk túlzásba! Egész jó kombó! 

Ez már inkább!De vigyázzunk!A kockás nadrág kövérít is, nem áll jól mindenkinek! Kicsit hosszabb kabáttal el is képzeltem magamon...

Egyre jobban közelít az én stílusomhoz ez a szett. Ilyen bokacsizmám nekem is van,és ha kicsivel hosszabb lenne az a pulcsi, máris belebújnék.Még a kalapot is felvenném egy városi sétához,kiránduláshoz...

Laza, kényelmes, kedvenc! Munkába járós stílus...A fényes kiegészítők csak feldobják.

A kabát kivételével rendben is van. Ezt a színt egy vékonyabb,tavaszi kabátnál jobban el tudnám képzelni, nem tipikusan őszi szín. 

Tökéletes! Hasonló szoknyám nekem is van, egy tyúklábmintás...Én bordó vagy fehér csipkés felsővel kombinálnám, de a többi nagyon ott van! 

Én is szeretem a pulcsikat, főleg ha kétszer beleférek bizonyos helyeken, s nem zavar, ha néhol lóg rajtam, mert szabadnak érzem magam benne. Tökéletes hétvégi szett ezzel a hosszú szárú csizmával.

Szép őszi színek. Igazán tetszetős összeállítás. A felső színe tetszik,de lehetne hosszabb és kicsit passzosabb. Még a kabát is elfogadható, bár egy barna jobb lenne,de túlzottan kritikus szemmel nézelődök :)

Nagyon- nagyon tetszik! Talán ez a legszebb és legjobb választás:passzos fekete nadrág, fehér pulcsi, egy narancsos-barnás prémes kiskabát, hosszú szárú csizma , kiengedett haj és kevés, de feltűnő ékszer ( karkötő ) Wow! No, és a rozsdabarna rúzs...

Az elegánsabb vonal kedvencei : 

Ez a kék szín nagy szerelem pár éve. A szürke árnyalatait is favorizálom. Így az egész jöhet!A cipő pedig jujj de klassz!

A csipke megunhatatlan, örök divat. Kabátban nem a kedvencem, de minden másban igen. Egy ilyenben félnék bárhová is elmenni, inkább otthon maradnék...

Egy ideje szeretem a zöldet. Ez az árnyalat határeset, bár elképzeltem bordóban... A cipőt azonnal lecserélném,nem az én világom.

Ez viszont jöhetne! Rövidebb változatban is.

Ez gyönyörű! Más színben is,de ez is nagyon szép.És ha kicsit rövidebb lenne...

Hasonló szettem nekem is van, viszont fekete szoknyával...Ősz elején és tavasszal is csinos darab.

Szeretem az ilyen kis romantikus blúzokat...

Nem az én stílusom,de az idei őszi/téli trend tele van hasonló alkalmi ruhákkal.

A posztban található képek a Pinterest oldaláról származnak. 

Minden nap lehet karácsony…

Minden most az életedben a korábbi elhatározásaid és álmaid, vágyaid következménye. Te hívtad be, mert vágyakoztál utána, formába öntötted és életre keltetted. Nagy találkozás ez önmagunkkal is. A megismerés egyik útja, mely által többek leszünk. Minden gondolatunk formálja a jövőnket, mert amire nagyon erősen gondolunk, az hamarosan valóra válik. Az Univerzum ismeri vágyainkat, így aztán nem mindegy hogyan gondolunk rájuk.

Érző lelkek vagyunk, teli örömmel, szomorúsággal, bátorsággal és félelemmel. Minden nap küzdünk, csatát vívunk valamiért. Ha nem is kapjuk meg azonnal azt, akire, vagy amire vágyunk, megtanulunk várni, mert úgy érezzük érdemes. Talán ma még meg kell tennünk valamit ahhoz, hogy holnap ezt az ajándékot kiérdemeljük. Így van ez a munkával, egy lelki társsal, egy vágyott tárggyal, vagy bármi mással. Semmit sem kapunk készen, mindenért meg kell dolgoznunk. Az álmaink teszik érdekessé az életünket. Nem szabad félni vágyakozni! Ha vannak álmaink és céljaink, akkor megnyugodhatunk, mert ez azt jelenti, hogy van még miért élnünk! Ez a legjobb állapot, amelyben valójában boldogok lehetünk.

Pár hete azt mondták rólam, hogy látják rajtam, hogy boldog vagyok. Nos, nem értettem mire gondolnak, mert valójában ezt még soha senki nem mondta nekem és az utóbbi időben elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy valójában éreztem-e már ezt? Azt hittem, hogy a boldogság egy olyan hosszan tartó eufórikus állapot, amelyben minden létező apróság tökéletes rendben van az ember életében, s csupa vidámság minden nap. Mégis mit láthattak rajtam? Sokáig gondolkoztam ezen, míg végül rájöttem, hogy tényleg boldog vagyok. Miért is? Mert valódi álmaim és céljaim vannak, amelyek mindig arra ösztönöznek, hogy ne adjam fel, menjek tovább, van miért küzdenem. És így szép az élet. Én pedig szeretek élni! A belső világomba kaphattak bepillantást ezek az emberek, akik látták azt, amit csak én tudhattam igazán legbelül, mélyen, eltitkolva… Ragyogtam. Aztán továbbgondoltam…Ha hiszek az álmaim szépségében és azok valóra váltásában, akkor enyém a jövő is. És addig az enyém is lesz, amíg ezek az álmok nem fogynak el, s amíg életben tartom őket. Mivel ezen az úton társam, illetve társaim is akadnak, így szerencsésnek mondhatom magamat.

Az élet olyan, mint a hegymászás: tele van izgalmakkal, magasságokkal és mélységekkel, mégis amikor megérkezünk a hegy tetejére és izzadságcseppek formájában legördülnek rólunk az út fáradalmai, boldogsággal telve mondjuk ki: Igen! Megcsináltam! Képes voltam rá! Ez a legjobb érzés… Nehéz volt megmászni, de a kilátás magával ragadó,csodaszép! Ezért érdemes volt küzdeni!

Mennyi ember van a világon, akik nem hallják magukat, azt a belső hangot, ami egyre komolyabb figyelmeztetéseket küld nekik, hogy ez így nem jól van, nem mehet tovább, változtass már! Itt az ideje annak, hogy elkezdjük élni azt az életet, amit megálmodtunk! Ha mindig csak a problémákra koncentrálunk, annál több lesz belőlük. Pedig gondoljunk csak bele, milyen sok okunk van arra, hogy boldogok legyünk! Így hát Te,aki most olvasol, nyisd ki jól a füled: Kezdj el élni, méghozzá most! Csak hallgass a megérzéseidre, a belső hangra, ami már oly régóta ott vibrál benned, s légy bátor, ha az élet utadba sodorja azt, amire olyan régen vágysz már! Merj lépni az álmaid felé, merj kockáztatni, merj önmagad lenni!

Tudd, hogy ahhoz, hogy lásd a szivárványt, el kell viselned az esőt! A te életed! Egyszeri és megismételhetetlen! A te utad! Ne törődj azzal, hogy mások mit gondolnak! Azok a gondolatok csak hozzájuk tartoznak! Csak magadra figyelj, kövesd az utadat bárhová is visz! Ne várj, mert már készen állsz! Indulj!És ne felejtsd el a következőt mantrázni: Én magam vagyok a csoda, egyedi és megismételhetetlen! Az élet szeret engem és én is szeretem az életet! Boldog vagyok, mert megvan mindenem, amire szükségem van! Tedd ezt gyakran és közben figyelj magadra, figyeld, hogyan változnak az energiáid! Váljon részeddé ez a gondolat és töltse ki a napjaidat!

Nem is hiszed milyen szerencsés vagy azáltal, hogy ember vagy! Az életedet csak más emberekkel együtt élheted, nem tudod elkerülni őket. Okkal kerülnek hozzád, egyesek csak rövid időre, míg mások akár örökre. De mindannyian nyomot hagynak benned és te is hatással vagy rájuk. Talán pont ők vágyaid motorjai! Segítenek, hogy haladj az utadon! Mindenki egy ajándék, és így hálával tartozunk nekik azért, hogy vannak, s mert velünk vannak, törődnek velünk. Ha így tekintünk a világunkra, akkor akár az év minden napja lehet karácsony, mivel minden új nap egy új ajándék, amit egymással élhetünk át és bontogathatunk tovább.

Minden nap új lehetőség arra, hogy szeressünk, s új esély arra, hogy amit nagyon szeretnénk, megtegyük addig, amíg van időnk, amíg itt vagyunk egymásért. Akárki lép be az életünkbe, azt mi vonzottuk be korábban és csak rajtunk áll vagy múlik, hogy felismerjük-e az életnek ezt a csodáját. Az élet is egy csoda, de az, amit egy másik ember törődése tud adni számunkra, az az igazi kincs. Hiszen szeretni jöttünk erre a világra. Nemrég úgy fogalmaztam ezt meg valakinek: Olyan vagy, mint a karácsony, teli meglepetésekkel… Ilyen az élet,ajándék, csupa meglepetés és kaland.  Általuk nyer értelmet minden, értük érdemes élni.

Hálával tartozok mindenkinek, akik törődnek velem és velem tartanak ezen az úton, akikkel ugyan nem tettünk ígéretet arra, hogy megoldjuk egymás problémáit, de azt viszont ösztönösen tudjuk, hogy együtt nézünk velünk szembe! Köszönöm, hogy vagytok!

                                                                                                                                                                                     

Felmelegítve csak a töltött káposzta jó…

Sosem értettem azokat az embereket, akik egy szakítás után baráti viszonyban maradtak a másikkal. Ha valaminek vége van, akkor ennyi, kész, vége van. Ha nem működik szerelmi kapcsolatként, hogyan működhetne barátságként?  Férfi és nő között végérvényesen nincs barátság. Lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel, hiszen mindenki másképpen látja. Én a saját tapasztalataimra és megfigyeléseimre alapozom ezt.

Az olyan embereket pedig szintén nem értem, akik hónapokkal egy komoly szakítás után mégis úgy döntenek, hogy visszatáncolnak az exük életébe, s újra arra az ösvényre lépnek, ahol pár hónapja eltörtek.  Szeretném megérteni őket, és azt, hogy mi zajlik ilyenkor bennük. Én, ha bármikor is befejeztem egy szerelmi kapcsolatot, akkor azt úgy lezártam, hogy semmilyen módon nem tartottam később, sőt mi több, olyan szerencsém volt (ha ez szerencse), hogy nem találkoztam velük.  Így hozta az élet. Talán nekem a jó, nem tudom. Én ezt az oldalt ismerem.  Ha valaminek vége, akkor annak örökre vége minden téren. Én ezt szeretem. Szerintem így a normális. Másképpen nem is tudom elképzelni. De talán rosszul gondolom… Mondjátok meg Ti! Meséljetek!

Sokan nem szeretik, és nem tisztelik magukat annyira, hogy ne hibáznának azzal, hogy újra a volt barátjuk/barátnőjük karjaiban keressék a boldogságot. Ott, ahol egyszer már nagyot csalódtak. Sosem lesznek már azok, akik előtte voltak. Mégis milyen sokan beleugranak újra és újra az ilyen felmelegített kapcsolatokba! Ennyire nincs más lehetőség? Ha ló nincs, a szamár is jó? Inkább egy rossz kapcsolat, mint egyedül lenni? Olyan helyzetekre gondolok itt, ahol egyszer már elváltak az utak egymástól, és nincs közös gyermek.

Mindenkinek másra van szüksége, de mindannyian egyre hajtunk: boldogok akarunk lenni az életben. Ennek egyik módja sokak szerint a szerelem. Ám ez múlandó. Hazugság, ha csak ettől az egy dologtól lehetünk boldogok. Először is magunkkal kell jóban lennünk, szeretnünk és elfogadnunk kell azt, akik vagyunk. Ugyanezt kell éreznünk másokkal és a világgal szemben is. Elégedettnek kell lennünk az élet több területén: a munkánkkal, az otthonunkkal, az egészségünkkel, a családunkkal, a képességeinkkel és a lehetőségeinkkel is. Természetesen a párkapcsolatukkal is. Nem ismerek olyan embert, akinek az életében ezek mind rendben vannak. Mindenki másképpen boldog, de egy korábban darabjaira hullott, később újra felmelegített és kissé már savanyú kapcsolatban hogyan érezheti jól magát az ember? Erre van igény? Csak ennyit érdemel az ember? Biztos, hogy erre szükség van? Inkább feladja álmait, nyel egy nagyot, szőnyeg alá söpri a problémákat és belenyugszik abba, ami számára rossz? Nem kell meglepődni azon, ha újra előjönnek a régi problémák!

Ennél többet érdemlünk! Nem kell, hogy csak ennyi legyen az életünk! Ha még van min dolgoznunk egy kapcsolatban, akkor tegyük meg, amit csak tudunk, amit a szívünk súg. Ha végleg nem megy, s belefáradtunk abba, hogy újabb esélyt adjunk az egésznek, akkor végleg be kell fejeznünk és új útra kell lépnünk. Nem szabad visszanézni, folytatni, mert ahogyan a mondás is tartja: felmelegítve csak a töltött káposzta jó!