Őszi morzsák

Beköszöntött az ősz naptárilag és időjárásilag is. Nagy változások sok téren, de mégis valamiért szeretem. Van benne valami nagyon nagy élet, talán a színes falevelek miatt, vagy éppen a fák koronáján megbúvó napsugarak varázsa ejt rabul ilyenkor.  Ilyenkor hálásak lehetünk mindazért, amink van, s azokért a finomságokért, amivel a természet megajándékoz minket.

A nyár búcsúzása az ősz. Változás, amit nem mindannyian szeretünk, de mégis el kell fogadnunk és alkalmazkodnunk kell hozzá. Újra meg kell szoknunk a hűvös reggeleket és estéket, a korai sötétedést és azt is, hogy melegebben kell már öltözködnünk. Mégis van sok kedvelni való az őszben: a sok finom gyümölcsön kívül ott vannak a meghitt, hűvös esték, egy-egy bögre meleg teával bevackolni egy pokróc alá és nagyokat beszélgetni; hosszú sétákat tenni a színes falevéltengerben; ott vannak az ünnepek, a lecsendesedett érzelmek, világmegváltó gondolatok születése és még sorolhatnám. Színes az élet ilyenkor is. Nem nehéz megtalálni benne a szépet. Szeretek az erdőben bolyongani ebben az évszakban is, a rengeteg szín, illat és a növények, az állatok mindig lenyűgöznek.

Kislányként iskola után nagyon szerettem hosszú sétákat tenni hazafelé és ősszel mindig csodálattal néztem az egyik ház kertjét, ahol egy lefedett kúton minden egyes nap újabb és szebb gyümölcsök-szőlő, alma, körte- voltak kipakolva csak úgy, szemet gyönyörködtetni. Hihetetlen összhangban volt minden, pár percre mindig megálltam és bámultam be a kapun. Olyan mesebeli házikó volt és egy elvarázsolt kert. Megnyugtatott a látvány, jól éreztem magam. Emlékszem, hogy az egyik alkalommal azt mondtam a húgomnak: Egyszer nekem is lesz egy ilyen házam. Szerettem eljátszani ezzel a gondolattal mindig, amikor arra jártam. A fantáziám utaztatott…

Az ősznek is, mint minden évszaknak meg van a maga szépsége. Érzelmileg is nagy változás ez. A tavasszal és nyáron összegyűjtött emlékek és érzések leülepednek bennünk. Több időnk van átgondolni az életünket, átvenni a mögöttünk és az előttünk álló utat, s újra megkérdezni magunktól: merre is tartunk most? Lehet új terveket szőni, valami újba belefogni, s elmélyedni magunkban. Nincs értelme állandóan aggódni a jövőnk miatt, a múlt miatt pláne. Annak már vége, nem lehet változtatni rajta. Abból csak tanulni tudsz. A jelen az, ahol élned kell és általa megteremtened a jövőd. Ha főleg csak a félelmeinkre és a hiányainkra összpontosítunk, akkor nem élünk, elillan az a pillanat, amit pozitívabban is kihasználhatnánk. Ha egész életünkben a boldogságra vágyunk és ennek elérése érdekében semmit sem teszünk, ne is várjuk, hogy az élet csak úgy odatolja elénk! Mindig fel kell állni, tovább kell menni! Nem másokért, csakis magadért! Te vagy a legnagyobb értéke saját magadnak! Ha tudod már, hogy mire vágysz, s mit akarsz elérni, cselekedj és indulj el az álmaid felé!

Sokszor olvasom már hétfőnként is, de a hét első napjaiban mindenképpen azt, hogy de jó lenne, ha már péntek lenne. Még ha néha én is erről ábrándozok, nem értem az ilyen embereket. Minden napnak kellene valami értelmet adniuk, belecsempészni valamit, amit szívesen csinálnak, hogy meg legyen a hétköznapoknak is a varázsa, a meghittsége. Lehet az egy séta, sport, találkozó a barátokkal, egy film megnézése összebújva a pároddal, egy finom vacsora elkészítése, vagy egy jó könyv olvasása. Egy jutalom önmagunknak az egész napi robot után. Csak mert ezt megérdemeljük. Nem jó az egyhangúság, a szürkeség, mert mindez depresszióssá tesz és ősszel, valamint télen ez egyébként is divatszámba megy. Ilyenkor megszaporodnak a lelki problémás emberek, amire a ködös, komor időjárás csak rátesz. De ha minden napba belecsempészünk valami apróságot, ami kikapcsol, ami jó kedvre derít, akkor sikerülhet a hétköznapok gondjaitól megszabadulnunk egy kis időre.

Ebben az évszakban születtem. Talán ez is az egyik oka annak, hogy ennyire közel áll hozzám. Ilyenkor mindig átértékelem a mögöttem álló időt, s új életet kezdek. Idén újabb hetedik év zárul, sokadikiksz napján J Egy korszaknak vége, s átlépés valami ismeretlenbe. Az élet több területén is változások előtt állok, hazudnék, ha arról próbálnék meggyőzni bárkit, hogy nincs bennem félelem. Mert bizony van, nem is kevés, de próbálom visszafojtani, amikor csak tudom. Rengeteg kérdés van bennem, tervek, álmok, és remények. Valami mindig történik, ami arról győz meg, hogy nem szabad feladnom, addig kell mennem, amíg sikerrel járok, legyen az bármi. Legutóbb egy tenyérjós, 71 éves néni keltett bennem új reményeket a jövőmet illetően. Soha nem felejtem el ezt a találkozást, ami hitem szerint nem volt véletlen. Talán pont egy meghatározó pontja az egész életemnek. Az ilyen pillanatokra jó odafigyelni, meg kell őrizni ezeket. Egy biztos, rám olyan hatással volt a mondandója,- amivel egyébként alátámasztotta mindazt, amit én is érzek amióta élek,- hogy mindig előttem fog lebegni. Azt, hogy mi zajlik bennem, hogy mit érzek, csak én tudhatom leginkább, legjobban, legmélyebben. Mégis vannak olyan képességekkel és tudással megáldott emberek, akik szintén pontosan látják ezt. Nos, ez egy ilyen találkozás volt. Felejthetetlen. Bízok benne, hogy erőt is ad a következő hónapokhoz, évekhez! J

Szép és nyugodt őszt kívánok Minden Kedves Olvasómnak!