Útközben

Most megint úgy ”minden lóg a levegőben”- érzésem van… -írtam ezt a héten valakinek. Valahogy megint semmi sem kerek, semmi sem biztos, mégis minden igaz. A változás folyamata ilyen, mellékhatások nélkül ez sem megy. A kezdeti szenvedélyes lendület néha lecsillapodik, majd újra fellángol, de szeretem, ha folyamatosan életben van tartva. Így érzem, hogy igazán élek. Ezt is akarom: nem csak egyszerűen túlélni a napokat, hanem megélni, élni, úgy, ahogyan szeretném, a vágyaimnak teret engedve.

Olyan érzés ez, mintha egy csónakban ülnék valamelyik tengeren és ide-oda ringatnának a hullámok. De akármilyen jó érzés is ringatózni a gyönyörű, türkizkék vízen, mégis folyton emlékeznem kell arra, hogy ne éljem bele magamat 100%-osan e kellemes helyzetbe, mert gyorsan elmúlhat. Bármikor jöhet egy vihar és felborulok. Nagyon könnyű kiesni ebből a csónakból, ha nem figyelek oda magamra. Sokszor megtörtént már, s tanulva a hibáimból, ezt, ha lehet, többet nem szeretném átélni. Szerencsére eljutottam oda, hogy a következő gondolatom ilyenkor már rögtön ez: Minden rendben van, erős vagyok és bátor ahhoz, hogy valóra váltsam azt, amit szeretnék! Ez segít a csónakban maradni akkor is, ha villámok cikáznak felettem. Pozitívabb vagyok már!

Most csak megálltam és szétnéztem, hogy hol is tartok az úton… Nehéz az embernek átprogramoznia magát, mert hosszú időbe telik, viszont útközben megerősödik. Tapasztalatból mondom, hogy megéri végigmenni rajta. Valójában tudom-e befolyásolni a történteket? Ha meg is próbálom, akkor belém hasít a gondolat: vajon ez is meg volt írva? A gondolataim sem véletlenek? Amiről azt gondolom, hogy véletlen, talán nem is az, mert én magam vonzottam be valamikor, sok-sok éve, és az Univerzum meghallotta a kívánságomat, majd megajándékozott vele. Hogy miért most? Mert talán most volt itt az ideje, most értem meg rá. Nincs min csodálkozni, pedig elsőre mindig ezt tesszük. Legyen az jó, vagy kellemetlen dolog, érzés, azt magunknak köszönhetjük. És ha nagyon jó, akkor időpazarlás azon gondolkozni, hogy miért kaptam, s biztos, hogy nekem szól? Miért, talán nem érdemlem meg? Vagy megijedtem tőle? Pedig én teremtettem, hagyom hát kibontakozni! Okkal van velem…

Hol van az megírva, hogy annyival kell beérnünk, amennyink most van? Nem kell, hogy csak ennyi legyen az életünk! Ettől többek vagyunk, többet érdemlünk! A vágyak akkor jelentkeznek, ha hiányzik valami belőlünk. Akkor, amikor jelzéseket kapunk testi és lelki szinten egyaránt, mert valami nem jól működik, s rossz úton járunk. Nézzük csak, miről is álmodik ilyenkor az ember? Nem tárgyakról, pénzről, hatalomról, hanem érzésekről. Olyan érzésekről, amit az álmai valóra váltása majd létrehoz benne. Ami megmozdít benne olyat, amit régen, vagy még soha nem érzett. Újat hoz az életébe, felkavarja, összezavarja, majd lenyugtatja, s elárasztja boldogsággal és elégedettséggel. Én ilyen érzéseket képzelek el akkor, amikor szeretném azokat bevonzani az életembe. Olyankor látom magamat abban az állapotban, ahová szeretnék eljutni. Így azzal behívom azt, megteremtem magam számára. Amit biztosan tudok: ezekért az érzésekért érdemes élni! Ha az úton elbizonytalanodva megállunk, jusson eszünkbe, hogy a célunk, az álmunk már megszületett és ott vár minket az út végén, ajándékként ragyog, s várja, hogy átvegyük végre. Ezért érdemes minden napnak új reményekkel nekivágni! Leginkább magunkért! Erre tudok bátorítani mindenkit! J

Íme pár inspiráló idézet a Nagyoktól :

,,Soha nem szabad olyasmire gondolnod, amitől félsz. Csak arra gondolj, amire vágysz, és meglásd, megtörténik... mert megteremted! ’’
A. O. Esther

"Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak úgy, ahogy van. Az embereknek úgy, ahogy vannak.. Azt hiszem, a múltam segített hozzá ahhoz, hogy értékelni tudjam a jelent és nem akarok egy percet sem elvesztegetni belőle azzal, hogy a jövő miatt aggódom." 
/Audrey Hepbrun/

,,Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje érdemes legyen végignézni ’’
- Johnnie Walker