Gondolatok a boldogságról

Paulo Coelho Tizenegy perc című könyvében azt írja: ,, a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. ’’ Ahhoz, hogy változtatni és változni tudjunk, el kell égetni magunkban a múltat, a jelenünket nyomasztó érzéseket.  Talán a legfontosabb az, hogy megszabaduljunk a félelmeinktől, melyek rabságban tartanak minket.  Ha állandóan csak várunk valamire, azzal nemhogy nem jutunk közelebb álmainkhoz, de közben az életről is lemondunk. Csak várunk, csak várunk és közben nem élünk. Odaveszik a pillanat.

Mindannyian arra törekszünk, hogy boldogok legyünk az életben, s ha lehet, akkor több területen is. Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, hogy mit is jelent számomra a boldogság. Amikor összegyűlnek felettem a fekete fellegek, sokszor még a mai napig is előfordul, hogy képtelen vagyok a helyzetnek a jó oldalát meglátni. Mondhatnám, ilyenkor nem vagyok boldog. A boldogság egy múló állapot. Lehet az egy pillanat varázsa okozta felfokozott érzelmi állapot, de tarthat percekig, órákig, napokig, hónapokig, vagy akár évekig is. Nem mindig ugyanazon a lángon ég. Vajon létezik életen át tartó boldogság? Sokak szerint igen, és csak hozzáállás kérdése. Viszont gyerekként mindannyiunkba belénk nevelnek olyan félelmeket, amik gátat szabnak azoknak a szabad érzelmeknek, amelyeknek hiánya inkább depresszióssá tesz minket, mintsem boldoggá. Viszont az ember képes arra, hogy ezen változtasson. Lehet, úgy gondoljuk, hogy nagyot kell lépnünk, drasztikusan kell megváltoznunk ahhoz, hogy közelebb jussunk a boldogság mámorához. Hajszolunk valamit, amire talán nincs is szükségünk és talán közben sérüléseket okozunk vele másoknak, de legfőképpen magunknak. Talán amit keresünk, az itt van az orrunk előtt. Lehet, hogy eddig nem vettük észre és nem foglalkoztunk kellőképpen vele. Az is lehet, hogy csak a gondolkodásmódunkon kell változtatnunk és megpróbálnunk úgy elfogadni a jelen körülményeinket, hogy az számunkra élhetőbb és élvezetesebb legyen, mint korábban gondoltuk. A MOSTból kell kihoznunk a legtöbbet és a legjobbat. Innen aztán lehet majd tovább építkezni és haladni a merészebb álmok felé.

Ha minden napban és helyzetben képesek vagyunk meglátni a jót, már sokat tettünk boldogságunk érdekében. Mindenhol, minden napban szeretet van. Ha ezt képesek vagyunk meglátni, sőt kimutatni, akkor már értelmet adtunk a napnak. Aki szeretetet ad, az szeretetet is kap vissza. Szeretni és szeretve lenni. Ez az élet értelme.

Még ma tégy egy lépést előre az álmaid felé! Ne hagyd, hogy az élet elmúljon feletted! Hagyj nyomot életed tábláján, de olyat írj rá, ami másoknak is példaként szolgálhat! Élj és emlékeztess tetteiddel másokat is arra, hogy igazán éljenek, ne csak úgy tegyenek!