Van úgy, hogy úgy érzed, már szétszakadsz mind testileg,
mind pedig lelkileg a sok rád nehezedő gondtól és problémától. Egy ideje eltávolodtál
önmagadtól, felborult benned az egyensúly és nem találod a helyes utat. Elvesztél.
Minden nap csak problémákat látsz magad előtt, melyeket meg kell oldanod, majd
este lelkileg kimerülten huppansz bele az ágyba, s elfelejted szeretni magad. Tudod,
hogy most korábbi döntéseid eredménye vagy?
Mindannyiunk életében vannak stresszes időszakok, de
mindenki másként kerül ilyen helyzetbe. Minden, ami most van, korábbi
döntéseink eredménye. Mi vállaltuk, amikor még nem ismertük a következményeket.
De ilyen az élet. Nekünk kell hát helyére tenni a dolgokat a végén. Talán olyan
álmot követtünk az utóbbi időben, amely nem is létezik. De az is lehet, hogy
olyan gyorsan akartunk valamit/valakit, hogy észre sem vettük azt, hogy közben
elvesztünk a rengetegben. Teljesen eltávolodtunk önmagunktól és előfordul, hogy
inkább másokat hibáztatunk a történtek miatt.
A hibáinkból tanulhatunk, mert ezek építenek minket. Van egy
belső hang, ami üzeneteket küld felénk akkor, ha rossz irányba haladunk.
Hívhatjuk ezt lelkiismeretnek, vagy akár a belső kicsi énünknek. A bennünk
mélyen még mindig ott rejtőző kisgyerek sír nagyon. Ilyenkor meg kell vizsgálnunk
a helyzetünket és fel kell tennünk magunknak néhány kérdést. Az első nálam
rendszerint ez: Mit keresek én itt? , majd : Mit is szeretnék igazából? Hol
tartok most? Tényleg ezt akartam? Mi a jó és mi a rossz a mostani helyzetemben?
Hogyan lehetne jobb? Milyen lehetőségeim vannak? Ekkor a helyükre kerül minden.
Majd ezek után megszületik egy újabb döntés, ami talán közelebb visz önmagamhoz
és elindulok egy másik úton. Ez az út még ismeretlen, s nem tudom, még mit
tartogat számomra. Talán most sem ez a helyes út, de ha közben önmagam boldogságát
és fejlődését tartom szem előtt, akkor mindenképpen megéri végighaladnom rajta.
Mindig azt kapjuk az élettől, ami hiányzik belőlünk és lelki
fejlődésünket szolgálja. El kell indulnunk ezen az úton bármit is hoz!Nem kell görcsösen akarni, kicsit „lógni kell a levegőben” és hagyni, hogy maguktól megtaláljanak minket azok a dolgok, emberek és események, melyekre szükségünk van.