Néha ki kell fordulnunk önmagunkból azért, hogy legyen hová
visszatalálni.
Néha meg kell állni és önmagunkba tekinteni.
Néha kell a fájdalom, mert megtanít arra, hogy az átlagos
napokat is értékeljük.
Néha kell az egyedüllét azért, hogy felfedezzük azt, amire
vágyunk.
Néha kell a csend azért, hogy meghalljuk belső hangunkat.
Néha kell a bántás valakitől azért, hogy jobban értékeljük annak
a szavait és tetteit, aki a mindennapunk része.
Néha kell a sírás, mert nélküle nem tisztulnak a
gondolataink.
Néha meg kell vizsgálnunk az emberi kapcsolatainkat azért,
hogy felfedezzük bennük a saját értékeinket.
Néha a poklot kell megjárnunk azért, hogy a romok alatt a
legszebb virágot megtaláljuk.
Néha el kell engednünk embereket és érzéseket…
Néha ki kell mondanunk azt, ami mardossa a szívünket…
Néha hagyni kell fájni …
Néha újjá kell
születni!
És néha hálát kell adnunk minden rossznak mondott érzésnek, gondolatnak,
rosszindulatú embernek, mert megmutatták határainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése