Felmelegítve csak a töltött káposzta jó…

Sosem értettem azokat az embereket, akik egy szakítás után baráti viszonyban maradtak a másikkal. Ha valaminek vége van, akkor ennyi, kész, vége van. Ha nem működik szerelmi kapcsolatként, hogyan működhetne barátságként?  Férfi és nő között végérvényesen nincs barátság. Lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel, hiszen mindenki másképpen látja. Én a saját tapasztalataimra és megfigyeléseimre alapozom ezt.

Az olyan embereket pedig szintén nem értem, akik hónapokkal egy komoly szakítás után mégis úgy döntenek, hogy visszatáncolnak az exük életébe, s újra arra az ösvényre lépnek, ahol pár hónapja eltörtek.  Szeretném megérteni őket, és azt, hogy mi zajlik ilyenkor bennük. Én, ha bármikor is befejeztem egy szerelmi kapcsolatot, akkor azt úgy lezártam, hogy semmilyen módon nem tartottam később, sőt mi több, olyan szerencsém volt (ha ez szerencse), hogy nem találkoztam velük.  Így hozta az élet. Talán nekem a jó, nem tudom. Én ezt az oldalt ismerem.  Ha valaminek vége, akkor annak örökre vége minden téren. Én ezt szeretem. Szerintem így a normális. Másképpen nem is tudom elképzelni. De talán rosszul gondolom… Mondjátok meg Ti! Meséljetek!

Sokan nem szeretik, és nem tisztelik magukat annyira, hogy ne hibáznának azzal, hogy újra a volt barátjuk/barátnőjük karjaiban keressék a boldogságot. Ott, ahol egyszer már nagyot csalódtak. Sosem lesznek már azok, akik előtte voltak. Mégis milyen sokan beleugranak újra és újra az ilyen felmelegített kapcsolatokba! Ennyire nincs más lehetőség? Ha ló nincs, a szamár is jó? Inkább egy rossz kapcsolat, mint egyedül lenni? Olyan helyzetekre gondolok itt, ahol egyszer már elváltak az utak egymástól, és nincs közös gyermek.

Mindenkinek másra van szüksége, de mindannyian egyre hajtunk: boldogok akarunk lenni az életben. Ennek egyik módja sokak szerint a szerelem. Ám ez múlandó. Hazugság, ha csak ettől az egy dologtól lehetünk boldogok. Először is magunkkal kell jóban lennünk, szeretnünk és elfogadnunk kell azt, akik vagyunk. Ugyanezt kell éreznünk másokkal és a világgal szemben is. Elégedettnek kell lennünk az élet több területén: a munkánkkal, az otthonunkkal, az egészségünkkel, a családunkkal, a képességeinkkel és a lehetőségeinkkel is. Természetesen a párkapcsolatukkal is. Nem ismerek olyan embert, akinek az életében ezek mind rendben vannak. Mindenki másképpen boldog, de egy korábban darabjaira hullott, később újra felmelegített és kissé már savanyú kapcsolatban hogyan érezheti jól magát az ember? Erre van igény? Csak ennyit érdemel az ember? Biztos, hogy erre szükség van? Inkább feladja álmait, nyel egy nagyot, szőnyeg alá söpri a problémákat és belenyugszik abba, ami számára rossz? Nem kell meglepődni azon, ha újra előjönnek a régi problémák!

Ennél többet érdemlünk! Nem kell, hogy csak ennyi legyen az életünk! Ha még van min dolgoznunk egy kapcsolatban, akkor tegyük meg, amit csak tudunk, amit a szívünk súg. Ha végleg nem megy, s belefáradtunk abba, hogy újabb esélyt adjunk az egésznek, akkor végleg be kell fejeznünk és új útra kell lépnünk. Nem szabad visszanézni, folytatni, mert ahogyan a mondás is tartja: felmelegítve csak a töltött káposzta jó!

Őszi morzsák

Beköszöntött az ősz naptárilag és időjárásilag is. Nagy változások sok téren, de mégis valamiért szeretem. Van benne valami nagyon nagy élet, talán a színes falevelek miatt, vagy éppen a fák koronáján megbúvó napsugarak varázsa ejt rabul ilyenkor.  Ilyenkor hálásak lehetünk mindazért, amink van, s azokért a finomságokért, amivel a természet megajándékoz minket.

A nyár búcsúzása az ősz. Változás, amit nem mindannyian szeretünk, de mégis el kell fogadnunk és alkalmazkodnunk kell hozzá. Újra meg kell szoknunk a hűvös reggeleket és estéket, a korai sötétedést és azt is, hogy melegebben kell már öltözködnünk. Mégis van sok kedvelni való az őszben: a sok finom gyümölcsön kívül ott vannak a meghitt, hűvös esték, egy-egy bögre meleg teával bevackolni egy pokróc alá és nagyokat beszélgetni; hosszú sétákat tenni a színes falevéltengerben; ott vannak az ünnepek, a lecsendesedett érzelmek, világmegváltó gondolatok születése és még sorolhatnám. Színes az élet ilyenkor is. Nem nehéz megtalálni benne a szépet. Szeretek az erdőben bolyongani ebben az évszakban is, a rengeteg szín, illat és a növények, az állatok mindig lenyűgöznek.

Kislányként iskola után nagyon szerettem hosszú sétákat tenni hazafelé és ősszel mindig csodálattal néztem az egyik ház kertjét, ahol egy lefedett kúton minden egyes nap újabb és szebb gyümölcsök-szőlő, alma, körte- voltak kipakolva csak úgy, szemet gyönyörködtetni. Hihetetlen összhangban volt minden, pár percre mindig megálltam és bámultam be a kapun. Olyan mesebeli házikó volt és egy elvarázsolt kert. Megnyugtatott a látvány, jól éreztem magam. Emlékszem, hogy az egyik alkalommal azt mondtam a húgomnak: Egyszer nekem is lesz egy ilyen házam. Szerettem eljátszani ezzel a gondolattal mindig, amikor arra jártam. A fantáziám utaztatott…

Az ősznek is, mint minden évszaknak meg van a maga szépsége. Érzelmileg is nagy változás ez. A tavasszal és nyáron összegyűjtött emlékek és érzések leülepednek bennünk. Több időnk van átgondolni az életünket, átvenni a mögöttünk és az előttünk álló utat, s újra megkérdezni magunktól: merre is tartunk most? Lehet új terveket szőni, valami újba belefogni, s elmélyedni magunkban. Nincs értelme állandóan aggódni a jövőnk miatt, a múlt miatt pláne. Annak már vége, nem lehet változtatni rajta. Abból csak tanulni tudsz. A jelen az, ahol élned kell és általa megteremtened a jövőd. Ha főleg csak a félelmeinkre és a hiányainkra összpontosítunk, akkor nem élünk, elillan az a pillanat, amit pozitívabban is kihasználhatnánk. Ha egész életünkben a boldogságra vágyunk és ennek elérése érdekében semmit sem teszünk, ne is várjuk, hogy az élet csak úgy odatolja elénk! Mindig fel kell állni, tovább kell menni! Nem másokért, csakis magadért! Te vagy a legnagyobb értéke saját magadnak! Ha tudod már, hogy mire vágysz, s mit akarsz elérni, cselekedj és indulj el az álmaid felé!

Sokszor olvasom már hétfőnként is, de a hét első napjaiban mindenképpen azt, hogy de jó lenne, ha már péntek lenne. Még ha néha én is erről ábrándozok, nem értem az ilyen embereket. Minden napnak kellene valami értelmet adniuk, belecsempészni valamit, amit szívesen csinálnak, hogy meg legyen a hétköznapoknak is a varázsa, a meghittsége. Lehet az egy séta, sport, találkozó a barátokkal, egy film megnézése összebújva a pároddal, egy finom vacsora elkészítése, vagy egy jó könyv olvasása. Egy jutalom önmagunknak az egész napi robot után. Csak mert ezt megérdemeljük. Nem jó az egyhangúság, a szürkeség, mert mindez depresszióssá tesz és ősszel, valamint télen ez egyébként is divatszámba megy. Ilyenkor megszaporodnak a lelki problémás emberek, amire a ködös, komor időjárás csak rátesz. De ha minden napba belecsempészünk valami apróságot, ami kikapcsol, ami jó kedvre derít, akkor sikerülhet a hétköznapok gondjaitól megszabadulnunk egy kis időre.

Ebben az évszakban születtem. Talán ez is az egyik oka annak, hogy ennyire közel áll hozzám. Ilyenkor mindig átértékelem a mögöttem álló időt, s új életet kezdek. Idén újabb hetedik év zárul, sokadikiksz napján J Egy korszaknak vége, s átlépés valami ismeretlenbe. Az élet több területén is változások előtt állok, hazudnék, ha arról próbálnék meggyőzni bárkit, hogy nincs bennem félelem. Mert bizony van, nem is kevés, de próbálom visszafojtani, amikor csak tudom. Rengeteg kérdés van bennem, tervek, álmok, és remények. Valami mindig történik, ami arról győz meg, hogy nem szabad feladnom, addig kell mennem, amíg sikerrel járok, legyen az bármi. Legutóbb egy tenyérjós, 71 éves néni keltett bennem új reményeket a jövőmet illetően. Soha nem felejtem el ezt a találkozást, ami hitem szerint nem volt véletlen. Talán pont egy meghatározó pontja az egész életemnek. Az ilyen pillanatokra jó odafigyelni, meg kell őrizni ezeket. Egy biztos, rám olyan hatással volt a mondandója,- amivel egyébként alátámasztotta mindazt, amit én is érzek amióta élek,- hogy mindig előttem fog lebegni. Azt, hogy mi zajlik bennem, hogy mit érzek, csak én tudhatom leginkább, legjobban, legmélyebben. Mégis vannak olyan képességekkel és tudással megáldott emberek, akik szintén pontosan látják ezt. Nos, ez egy ilyen találkozás volt. Felejthetetlen. Bízok benne, hogy erőt is ad a következő hónapokhoz, évekhez! J

Szép és nyugodt őszt kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

Ezeket szerettük nyáron

Mint a legtöbb nő, így én is szeretek öltözködni. Szeretem a szép, de kényelmes ruhákat. A divatot félig-meddig követem, inkább a saját stílusomat igyekszem kialakítani.
Gyerekkoromban évekig terveztem ruhákat, rajzoltam, divattervező szerettem volna lenni, méghozzá Párizsban. Túl nagyot álmodtam...Végül a rokonságban sikerült ezt valakinek elérnie, igaz itthon. Megszállottan és lélegzetvisszafojtva néztem a tévében a divatbemutatókat és mindig Audrey Hepburn-re szerettem volna hasonlítani.
A téma még mindig nagyon közel áll hozzám, mint ahogyan a lakberendezés és a stylistség is. De mindenképpen az alkotás. Nagymamám többször mesélte már, hogy amikor még élt az ő édesanyja- körülbelül 1,5-2 éves lehettem-sokszor odaültetett az ölébe és együtt lapozgattuk a divatmagazinokat, s közben azt mondogatta, hogy ha nagy leszek, én is ilyen szép ruhákban fogok járni.

Ami a ruhákat illeti, mindig más tetszett. Volt több korszakom is, mint minden nőnek. Kisgyerekként nagyon szépen, igazán szép ruhákba öltöztetett az édesanyám, amelyek nagy részét ő varrta és saját maga hímzett rá. De az egyik nagymamám is sok ruhát készített, sőt rengeteg pulóvert kötött nekem és a húgomnak. Tizenévesként nagyon laza, bő, alakot teljesen elrejtő ruhákban jártam, legtöbbször pólóban és farmerban, vagy valamilyen más nadrágban. Féltem és szégyelltem megmutatni magamat, vékony voltam, s azt gondoltam, hogy egyáltalán nem vagyok nőies, inkább sportos alkat. Nem csoda, hiszen rengeteget sportoltam. A hajamat pedig mindig feltűztem. Viszont már akkor is szerettem öltözködni. Ismerősöktől, rokonságtól többször kaptunk olyan ruhákat és kiegészítőket, amikre nekik már nem volt szükségük és természetesen, mint a legtöbb kislány én is felpróbáltam anyukám ruháit és magassarkú cipőit. De a sminkeléssel 18 éves koromig vártam. Lelkileg nagyon korán értem, de testileg későn érő típus voltam. Érettségi után kb. két évvel kezdtem egyre inkább nőnek érezni magam. Teljesen megváltozott a stílusom, ami szöges ellentéte volt a korábbinak. Pedig akkor is keményen sportoltam. Jöttek a miniszoknyák, az alakot kiemelő, passzos nadrágok, a már szinte mindent megmutató kivágott és átlátszó felsők, és jó sok romantikus darab is. Majd következett a fekete korszak és a mindig kibontott hosszú haj. Nálam sokkal később, mint a velem egykorú lányoknál. Ez évekig tartott, s közben a zsákruhák is újra megjelentek, mert el kellett rejtenem nőiességemet. Hogy miért? Magam sem tudom pontosan... Ekkor lelkileg is sötét korszak következett, elfelejtettem a színeket. Voltak próbálkozások, főleg nyaranta, mert akkor szerettem szoknyát és színes ruhákat felvenni. Talán azért, mert olyankor szebbnek láttam magamat és mindent körülöttem. Kicsivel több önbizalmam volt. De ahogy jött az ősz, kezdett komorrá változni a ruhatáram, a télről már nem is beszélve. Nem szerettem egyik évszakot sem éveken át. Nem fogadtam el a változást és nem találtam bennük jót. Amikor elkezdtem a gasztroblogomat és ugye ott nem kerülhettem el a színeket, feltűnt, hogy mennyire szükségem van a rájuk, úgy felfedeztem azt is, hogyan hozhatom ki a legjobbat az őszi és a téli hónapokból, hogyan tarthatom életben azt a lelkesedést, életkedvet, amit nyáron sikerült megszoknom. Így aztán lassan, de biztosan elkezdtem változni, s körülöttem minden változásnak indult. Tavaly tavasszal kezdődött a drasztikus átalakulás minden téren. És hogy visszakanyarodjak az eredeti témához, első lépésként elkezdtem átnézni a ruhatáramat, szinte az összes fekete ruhámtól megszabadultam, de másoktól is. Aztán színesebben öltözködtem. Mivel akkor már egészségügyi okokból az étrendem is átalakult, paleora váltottam, így először sokat fogytam- pedig sosem voltam kövér, mindig vékony vagy normál testalkatú voltam. Aztán az utóbbi 1,5 évben észrevettem, hogy a paleotól tartom a súlyomat, nem hízok, sőt néha még tovább fogytam.Tíz év kihagyás után újra elkezdtem futni és ez mind egyre több önbizalmat adott nekem, még akkor is, ha ezt csak az utóbbi időben vettem észre.
( Nagyon sokat kell még ezt erősítenem magamban! )
Bátrabb lettem öltözködés terén és egy a korábbinál sokkal lazább stílust vettem fel idén nyáron.Több mint 20 év után újra felvettem rövidnadrágot, sőt szinte egész nyáron azt hordtam. Sikerült beszerezni pár jó darabot. Sőt, a hajamat lófarokba fogva járok már az utóbbi hónapokban. Amikor pár hónapja süteményhez rumot vettem az egyik bevásárlóközpontban, el akarták kérni a személyimet. Sokkal fiatalabbnak néztek, mint amennyi vagyok. Akkor tudtam, hogy jó úton járok. Kezdem megtalálni magamat...

És hogy honnan öltözködöm? Évekig turkálóból szereztem be a ruháim 80%-át. Már gyerekként is jártunk turizni édesanyámmal, és ez később nálam is szokássá vált. Nagyon szép,egyedi és legtöbbször vadiúj darabokat tudok kifogni. Természetesen nem csak ilyen üzletekből vásárolok, szeretek szétnézni márkaboltokban is. Itt gondolok a következőkre: H&M, Bershka, New Yorker, C&A, Promod, Pimkie, Deichmann, Humanic, Bijou Brigitte, Reserved, Terranova, stb. Amióta pedig felfedeztem a  Hádát és a Cream boltokat, a Kánaánban érzem magam, ha betévedek oda. Többször hozzám vágták már, hogy nagyon válogatós vagyok és nem egyszerű velem együtt vásárolni. Már gyerekként is problémát okozott, ha valaki az én megkérdezésem nélkül ruhát vett nekem, mert legtöbbször nem tetszett, nem az én stílusom volt. De szépen leszoktattam mindenkit arról, hogy ruhát vegyen nekem. Ugyanez vonatkozik az ékszerre, cipőre és lassan már majdnem mindenre. Ez nem bizalom kérdése, de úgy gondolom, hogy én tudom a legjobban, hogy nekem mire van szükségem. Bár néha velem is előfordul, hogy azt mondom: Nincs egy rongyom sem! :)

Summer Fashion  2014 

Összeszedtem Nektek egy csokorral azokból a ruhákból, amik a nyáron kedvenceim voltak. Vannak köztük olyanok, amiket nekem is sikerült beszereznem, vagy valami hasonló szerkót összeállítanom.

 A legszebb fehér ruha, amit találtam. Nagyon romantikus, szerintem hétköznapokra is. A csipke egyébként is nagy divat az utóbbi időben. 

 Maradva a csipkénél, ezt a ruhát is nagyon el tudnám képzelni magamon nem csak fehér színben. 

 A türkizes ingruha a kedvencem idén. Ezt a színt hosszú évekig ki nem állhattam, de mára már el sem tudnám képzeni a ruhatáramat pár ilyen színű darab nélkül. Ugyanígy vagyok a zöld színnel is. Évekig nem volt egyetlen zöld színű ruhám sem. Idén ezt is megszerettem.

 Még mindig az egész ruháknál maradva ez a halvány zöld ruha is nagyszerű választás volt a nyári melegben. Lenge, szellős, csinos, nem is kell ennél több.

 A tengerész stílus mindig nagyon tetszett. Kicsit Párizs, kicsit tenger, de mindenképpen nyár. Hasonló szettet én is viseltem a nyáron. Nagyon pályázok egy fehér kalapra, olyan olaszos dizájnra, de sajnos még nem akadtam rá. Ez egy tökéletes városi vagy tengerparti szett. A rövidnadrág a csíkos felsővel, a barna övvel és táskával, a kalap és még a fülbevaló is teljesen az én stílusom.

 Ez a türkizes csipke felső első látásra szerelem. Nincs is több hozzáfűznivalóm! :)

 Randira, városnézésre, csajos shoppingra, fesztiválra...

 Inggel is nagyszerű választás a short. Sokáig nem tudtam elképzelni milyen a kettő együtt, de amikor kipróbáltam... 

 A farmer örök. Ott van mindenki ruhatárában. Bármivel és bármely évszakban jól mutat.

  A korall szín és a zöld nagyszerű páros. Sikerült beszereznem egy kicsit világosabb zöld karkötőt ugyanebben stílusban. A papucs mellett egy a mostanában általam nagyon kedvelt platformos szandált is el tudnék képzelni. A bizsu alap darab nálam is, szerencsére nem okoz allergiát semmilyen ékszer. Szeretem, jobban mint a nemesfémeket.

 Farmer minden évszakban. A csíkos vászon cipő nagyon jó választás ennél a modellnél. A vékony fehér ing nálam is alap darab idén, praktikus, laza, stílusos. Nagyon jó összeállítás. 

 Abszolút kedvenc.Az idei nyár legnagyobb slágere nálam. Boka felett érő nadrág, lehetőleg alakot kiemelő fazonban. Mindenképpen világos színben. És hozzá egy laza, ujjatlan felső, egy színű, vagy kevés mintával,esetleg csipkével vagy gombokkal, félig betűrve a nadrágba, és csakis magas sarkú szandállal. 

 Kék és fehér, tengerészstílus, farmer, fehér lenge felső, lapos papucs. Nyaralásra teljesen jó. 

 Ez az olaszos stílus nekem nagyon bejön. Egyszerű, kényelmes, laza és elegáns. A hosszú csíkok pedig optikailag nyújtanak, szerintem bármilyen alkatú nőnek jól állnak.

 Az ilyen vidéki romantikus stílus mindig is közel állt hozzám. Egész évben tudnám hordani. 

 Ismét egy tökéletes szett színeiben és stílusában is. A barna szín minden árnyalata a kedvencem. Az arany utánzatú bizsuk nem minden ruhához állnak jól, de a barnához nagyon jól mutatnak. Balerinacipőm nekem is van, két fekete, de ritkán hordom őket, mert számomra nem túl kényelmesek, s olyan érzésem van bennük, mintha mezítláb járnék és összementem volna. Ezt a szettet én platformos szandállal hordanám.

 Idén a pizsama nadrág stílus is előtérbe került. Egy fekete- fehér mintásat és egy feketét is beszereztem 1500 Ft-os ( leárazott ) darabáron. Régebben is szerettem ilyet hordani, mert nagyon kényelmes, laza, s bármilyen mintás, vagy egyszínű felsővel is jól hordható. Munkába, nagyobb városi sétákhoz, vásárlásokhoz kiváló. Ha pedig már meguntuk, házi-nadrágként  vagy pizsamaként is funkcionálhat. 

 Ilyen összeállításokat én is szívesem öltök magamra. Ez a korall szín nagy kedvencem lett. Ezt a felsőt egy fehér vagy krémszínű nadrághoz is el tudnám képzelni. Igazából felhasználhatjuk bármihez, csak szoknyával nem mutat jól. Színében igen de fazonjában  már nem.

 A csíkos felső hosszú nadrággal is jól mutat. Ilyen türkiz nadrágom nekem is van, már csak egy csíkos hosszú ing kellene és egy sál. A Balatonon, kicsit szeles és borongós időben vitorlázásra nagyon el tudom képzelni. 

 Bőr és bőrhatás. Ilyen nadrágom még nincs, de nagyon szeretnék hasonlót. Nagyon fekete az egész szett, de a cipő feldobja. Sokan nem kedvelik az ilyen összeállításokat, meg tudom érteni őket, évekig én is így voltam vele. Egymástól ennyire elütő színek! Óóóó! De nekem tetszik. Kicsit már a polgárpukkasztó kategória, és pont ezért jön be annyira. Nyilván az ilyen testhez simuló nadrág nem minden alakon mutat jól. Vékony, sportos alkatú nők előnyben!

 Farmer farmerral. Az utóbbi években hosszú farmer nadrágot szinte nem is hordok. Nyáron felvettem párszor, s beszereztem mellé egy farmeringet is. Többen elismerően nyilatkoztak rólam és arra ösztönöztek, hogy hordjak többet farmert. Talán...

 Extrém bizsuk. Régebben fel nem vettem volna egyet sem, legtöbbször rájuk sem néztem. Annyit változtam, hogy mára már ezek a kedvenceim. Szeretem az egyedi, kicsit meghökkentő, "hol vetted?" és "én is ilyet akarok"- darabokat. Az idei nyaralásra több bizsut vittem, mint ruhát :)

 Szeretem a virágmintát. Nem megy ki a divatból. Sőt már előre szólok, hogy ősszel is maradni fog. Egy ilyen ruciban igazán jól tudom érezni magam egy fülledt nyári estén, egy esküvőn, vagy más rendezvényen. A szandál pedig nagyon hasonlít a sajátomhoz.

 Nyári ruha farmerkabáttal. A barna,a  fehér és a farmer együtt klassz kompozíció. 

 A tökéletes nyári piacos stílus bárhol, de most nekem Provence vagy a tihanyi piac jutott eszembe. Nagyon el van találva!

 Ez a  fajta csíkos ruha csak igazán vékony nőkön mutat jól. Én még pár évig bevállalnám, mivel szerencsés alkat vagyok és persze teszek is azért, hogy ez így maradjon. 

 Az üzlet az üzlet. Hivatalos ügyek elintézése sem mehet csak úgy snassz... Azt is csak stílusosan. A kockás még mindig divat, de magamat is beleértve kevesen használjuk ki. Merjünk próbálkozni!

Remélem, hogy jól szórakoztatok! Hamarosan őszi válogatással és a legújabb trendekkel is jövök majd! 

A posztban és az oldalon megjelenő fotók a Pinterest oldaláról származnak.