Tedd azt, ami boldoggá tesz!

Bár ilyen egyszerű lenne, mondhatják most sokan… De talán mégis! Csakis rajtunk múlik a boldogságunk. Lehet, hogy több út is kínálkozik, de abból csak egy az, ami nekünk lett szánva. Mindannyian egyenlő esélyekkel indulunk el utunkon, de rajtunk múlik, hogy hová jutunk az évek alatt. Maradunk-e a megszokott mederben és hagyjuk magunkat sodródni  problémákat felhalmozva közben, vagy pedig kezükbe vesszük sorsunkat és nem akadályozzuk tovább boldogságunkat.

 A nyár tökéletes arra, hogy az álmainkat elkezdjük megvalósítani! Oka van azoknak a dolgoknak, amelyek oly sokszor vissza-visszatérnek az életünkbe. Talán mert már a miénk, már hozzánk tartoznak és most az a feladatunk, hogy észre kell vennünk a bennük rejlő szépséget, s azt, amiért nekünk szánták az égiek… Mindannyiunk életében vannak ilyen ajándékok. Lehetnek ezek emberek vagy érzések… Vegyük észre őket!

Azért buzdítok változásra embereket, mert azt látom rajtuk, hogy sokan megrekedtek abban a sehová nem vezető állóvízben, amely fojtogatja őket és elszívja minden energiájukat. Sokaknak fel sem tűnik, hogy nem a saját életüket élik, míg mások csak keseregnek a barátaiknak és nem tesznek semmit, hogy jobban érezzék magukat. A szerencsések viszont önmagukat képesek gyógyítani azáltal, hogy felismerik azt, hogy ők többet érdemelnek attól, mint ami abban a pillanatban adott számukra, s van bátorságuk és kitartásuk változtatni, kockáztatni és elindulni egy úton. Azon az úton, ami még ismeretlen és talán félelmekkel teli, de kellemes meglepetéseket is tartogathat számukra. Tisztelem és becsülöm az ilyen erős embereket, s elégedett vagyok, hogy kezdek közéjük tartozni már! Bízok benne, hogy egyre többen állnak be mögém ebbe a sorba!

A következő bejegyzésig...

A következő bejegyzésig fogadjátok sok szeretettel a következő kis képet és tanácsot a Pinterestről. Inspiráljon mindenkit!
Sajnos van úgy, hogy annyira összejönnek a dolgok és problémák, hogy nincs időm posztolni, de igyekszem behozni a lemaradásomat.

Belső hang

Van úgy, hogy úgy érzed, már szétszakadsz mind testileg, mind pedig lelkileg a sok rád nehezedő gondtól és problémától. Egy ideje eltávolodtál önmagadtól, felborult benned az egyensúly és nem találod a helyes utat. Elvesztél. Minden nap csak problémákat látsz magad előtt, melyeket meg kell oldanod, majd este lelkileg kimerülten huppansz bele az ágyba, s elfelejted szeretni magad. Tudod, hogy most korábbi döntéseid eredménye vagy?

Mindannyiunk életében vannak stresszes időszakok, de mindenki másként kerül ilyen helyzetbe. Minden, ami most van, korábbi döntéseink eredménye. Mi vállaltuk, amikor még nem ismertük a következményeket. De ilyen az élet. Nekünk kell hát helyére tenni a dolgokat a végén. Talán olyan álmot követtünk az utóbbi időben, amely nem is létezik. De az is lehet, hogy olyan gyorsan akartunk valamit/valakit, hogy észre sem vettük azt, hogy közben elvesztünk a rengetegben. Teljesen eltávolodtunk önmagunktól és előfordul, hogy inkább másokat hibáztatunk a történtek miatt.

A hibáinkból tanulhatunk, mert ezek építenek minket. Van egy belső hang, ami üzeneteket küld felénk akkor, ha rossz irányba haladunk. Hívhatjuk ezt lelkiismeretnek, vagy akár a belső kicsi énünknek. A bennünk mélyen még mindig ott rejtőző kisgyerek sír nagyon. Ilyenkor meg kell vizsgálnunk a helyzetünket és fel kell tennünk magunknak néhány kérdést. Az első nálam rendszerint ez: Mit keresek én itt? , majd : Mit is szeretnék igazából? Hol tartok most? Tényleg ezt akartam? Mi a jó és mi a rossz a mostani helyzetemben? Hogyan lehetne jobb? Milyen lehetőségeim vannak? Ekkor a helyükre kerül minden. Majd ezek után megszületik egy újabb döntés, ami talán közelebb visz önmagamhoz és elindulok egy másik úton. Ez az út még ismeretlen, s nem tudom, még mit tartogat számomra. Talán most sem ez a helyes út, de ha közben önmagam boldogságát és fejlődését tartom szem előtt, akkor mindenképpen megéri végighaladnom rajta. 

Mindig azt kapjuk az élettől, ami hiányzik belőlünk és lelki fejlődésünket szolgálja. El kell indulnunk ezen az úton bármit is hoz!Nem kell görcsösen akarni, kicsit „lógni kell a levegőben” és hagyni, hogy maguktól megtaláljanak minket azok a dolgok, emberek és események, melyekre szükségünk van.