Paulo Coelho Tizenegy perc című könyvében azt írja: ,, a
lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. ’’ Ahhoz, hogy változtatni
és változni tudjunk, el kell égetni magunkban a múltat, a jelenünket nyomasztó
érzéseket. Talán a legfontosabb az, hogy
megszabaduljunk a félelmeinktől, melyek rabságban tartanak minket. Ha állandóan csak várunk valamire, azzal
nemhogy nem jutunk közelebb álmainkhoz, de közben az életről is lemondunk. Csak
várunk, csak várunk és közben nem élünk. Odaveszik a pillanat.
Mindannyian arra törekszünk, hogy boldogok legyünk az
életben, s ha lehet, akkor több területen is. Az utóbbi időben sokat
gondolkoztam azon, hogy mit is jelent számomra a boldogság. Amikor összegyűlnek
felettem a fekete fellegek, sokszor még a mai napig is előfordul, hogy képtelen
vagyok a helyzetnek a jó oldalát meglátni. Mondhatnám, ilyenkor nem vagyok
boldog. A boldogság egy múló állapot. Lehet az egy pillanat varázsa okozta
felfokozott érzelmi állapot, de tarthat percekig, órákig, napokig, hónapokig, vagy akár évekig is. Nem mindig ugyanazon a lángon ég. Vajon létezik életen át tartó boldogság? Sokak szerint igen, és csak
hozzáállás kérdése. Viszont gyerekként mindannyiunkba belénk nevelnek olyan
félelmeket, amik gátat szabnak azoknak a szabad érzelmeknek, amelyeknek hiánya
inkább depresszióssá tesz minket, mintsem boldoggá. Viszont az ember képes
arra, hogy ezen változtasson. Lehet, úgy gondoljuk, hogy nagyot kell lépnünk,
drasztikusan kell megváltoznunk ahhoz, hogy közelebb jussunk a boldogság
mámorához. Hajszolunk valamit, amire talán nincs is szükségünk és talán közben
sérüléseket okozunk vele másoknak, de legfőképpen magunknak. Talán amit keresünk,
az itt van az orrunk előtt. Lehet, hogy eddig nem vettük észre és nem foglalkoztunk
kellőképpen vele. Az is lehet, hogy csak a gondolkodásmódunkon kell
változtatnunk és megpróbálnunk úgy elfogadni a jelen körülményeinket, hogy az
számunkra élhetőbb és élvezetesebb legyen, mint korábban gondoltuk. A MOSTból kell kihoznunk a legtöbbet és a legjobbat. Innen aztán
lehet majd tovább építkezni és haladni a merészebb álmok felé.
Ha minden napban és helyzetben képesek vagyunk meglátni a
jót, már sokat tettünk boldogságunk érdekében. Mindenhol, minden napban
szeretet van. Ha ezt képesek vagyunk meglátni, sőt kimutatni, akkor már
értelmet adtunk a napnak. Aki szeretetet ad, az szeretetet is kap vissza. Szeretni
és szeretve lenni. Ez az élet értelme.
Még ma tégy egy lépést előre az álmaid felé! Ne hagyd, hogy
az élet elmúljon feletted! Hagyj nyomot életed tábláján, de olyat írj rá, ami
másoknak is példaként szolgálhat! Élj és emlékeztess tetteiddel másokat is
arra, hogy igazán éljenek, ne csak úgy tegyenek!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
