Hogyan tovább?

Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, ideákhoz, emberekhez, amelyeket/ akiket el kellene már felejtenünk. Évek óta cipeljük magunkkal, pedig már el kellett volna engednünk őket. Már nincs itt helyük, csak rombolnak és akadályozzák a lelki szabadságunkat. Megbénítanak, s talán miattuk is kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem tudjuk hogyan tovább…

Nem is hisszük mennyi mindent képesek vagyunk átélni lelkileg, s ha ügyesen állunk hozzá a hibáinkhoz, mások kritikáihoz és lelki bántalmainkhoz, akkor ebből akár profitálhatunk is. Mindezt a bennünk felgyülemlett érzést a saját sorsunk jobbá alakítására fordíthatjuk. Mindenkiben kell lennie elég erőnek és kitartásnak ahhoz, hogy tudjon változtatni a sorsán.

Még az is lehet, hogy az elsőre „vesztettem állapot” fog túllendíteni minket azon a megoldhatatlannak tűnő problémánkon, amivel hosszú évek óta küzdünk. Mert ilyenkor elcsendesedünk, megvizsgáljuk azt, aki odabent van, akit mi ismerhetünk legjobban. Mi tudjuk neki mi a jó, mi tenné boldoggá, sikeressé és elégedetté. Mi értjük meg miért érzi magát szomorúnak, s azt, hogy a lelkén ejtett sebek csak lassan gyógyulnak.

Van úgy, hogy meg kell változtatnunk az álmainkhoz vezető utat. Amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan elterveztük, ahogyan megálmodtuk, képesek vagyunk azonnal feladni. Sokan ilyenkor befordulnak, s mélyen magukba tekintenek. Megállnak, s újra átgondolják mi a cél, s ha a korábbi út nem járható, akkor el kell indulni egy másikon. Feladásról szó sincs. Menni kell tovább. Elérni az álmainkat több úton haladva van lehetőségünk. Mindegyiken tanulunk valamit. Talán új tudást is szerzünk, de legfőképpen magunkról tanulunk. Ha ezt az utat képesek vagyunk fejlődésként felfogni, akkor nem érhetnek minket csalódások. A tapasztalatok és élmények erősítenek meg minket abban, hogy erősek vagyunk és képesek vagyunk az előttünk álló újabb és újabb lehetőségeket kiaknázni szükségleteink szerint.

Gondolatok a boldogságról

Paulo Coelho Tizenegy perc című könyvében azt írja: ,, a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. ’’ Ahhoz, hogy változtatni és változni tudjunk, el kell égetni magunkban a múltat, a jelenünket nyomasztó érzéseket.  Talán a legfontosabb az, hogy megszabaduljunk a félelmeinktől, melyek rabságban tartanak minket.  Ha állandóan csak várunk valamire, azzal nemhogy nem jutunk közelebb álmainkhoz, de közben az életről is lemondunk. Csak várunk, csak várunk és közben nem élünk. Odaveszik a pillanat.

Mindannyian arra törekszünk, hogy boldogok legyünk az életben, s ha lehet, akkor több területen is. Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, hogy mit is jelent számomra a boldogság. Amikor összegyűlnek felettem a fekete fellegek, sokszor még a mai napig is előfordul, hogy képtelen vagyok a helyzetnek a jó oldalát meglátni. Mondhatnám, ilyenkor nem vagyok boldog. A boldogság egy múló állapot. Lehet az egy pillanat varázsa okozta felfokozott érzelmi állapot, de tarthat percekig, órákig, napokig, hónapokig, vagy akár évekig is. Nem mindig ugyanazon a lángon ég. Vajon létezik életen át tartó boldogság? Sokak szerint igen, és csak hozzáállás kérdése. Viszont gyerekként mindannyiunkba belénk nevelnek olyan félelmeket, amik gátat szabnak azoknak a szabad érzelmeknek, amelyeknek hiánya inkább depresszióssá tesz minket, mintsem boldoggá. Viszont az ember képes arra, hogy ezen változtasson. Lehet, úgy gondoljuk, hogy nagyot kell lépnünk, drasztikusan kell megváltoznunk ahhoz, hogy közelebb jussunk a boldogság mámorához. Hajszolunk valamit, amire talán nincs is szükségünk és talán közben sérüléseket okozunk vele másoknak, de legfőképpen magunknak. Talán amit keresünk, az itt van az orrunk előtt. Lehet, hogy eddig nem vettük észre és nem foglalkoztunk kellőképpen vele. Az is lehet, hogy csak a gondolkodásmódunkon kell változtatnunk és megpróbálnunk úgy elfogadni a jelen körülményeinket, hogy az számunkra élhetőbb és élvezetesebb legyen, mint korábban gondoltuk. A MOSTból kell kihoznunk a legtöbbet és a legjobbat. Innen aztán lehet majd tovább építkezni és haladni a merészebb álmok felé.

Ha minden napban és helyzetben képesek vagyunk meglátni a jót, már sokat tettünk boldogságunk érdekében. Mindenhol, minden napban szeretet van. Ha ezt képesek vagyunk meglátni, sőt kimutatni, akkor már értelmet adtunk a napnak. Aki szeretetet ad, az szeretetet is kap vissza. Szeretni és szeretve lenni. Ez az élet értelme.

Még ma tégy egy lépést előre az álmaid felé! Ne hagyd, hogy az élet elmúljon feletted! Hagyj nyomot életed tábláján, de olyat írj rá, ami másoknak is példaként szolgálhat! Élj és emlékeztess tetteiddel másokat is arra, hogy igazán éljenek, ne csak úgy tegyenek!

Happy New Year!

Nagyon Boldog és Élményekben, Érzelmekben gazdag Új Évet kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

Találkozunk jövőre... ;)

Új év, új remények...