Okkal vagyunk ott egymás életében. Feladatunk van másokkal
és közben magunkkal is. Azt mondják, hogy azért születünk abba a családba,
ahová, hogy a szüleinknek megtanítsunk valamit. Talán igaz, viszont vannak nem
életre szóló kapcsolataink, rengeteg, életünk során. Egy ideig ott vagyunk
egymás életében, majd pár év után, amikor már részünkké vált, egyszer csak véget ér. Talán így van elrendezve előre. És talán így is van
rendjén. Vajon barátság az, aminek egyszer vége szakad? A barátság nem egy
életen át-de legalábbis fél életen át tartó kapcsolat? Létezik egyáltalán igaz
barát?
Biztos vagyok abban, hogy ezekre a kérdésekre mindenki
másképpen tudna válaszolni, mivel mindenki a saját példájához tud visszanyúlni
és a kapcsolataiba tekinteni.
Valamit megmutatunk egymásnak, tanítjuk egymást, kölcsönösen
hasznára vagyunk a másiknak. Egy ideig együtt halad az utunk, majd kettéválik.
Hogy miért? Talán mert nem egy az életfeladatunk, más a személyes történetünk. Mindenkinek van sajátja. És ha néha ezek keresztezik is egymást, nem tarthatnak minden esetben örökre együtt. Ha lejárt a szolgálati időnk, továbbállunk. Nagyon
kisarkítva tényleg sok esetben van így. A kapcsolat vége pedig sokkal többet mutathat meg
rólunk, s a másikról, mint akkor, amikor még minden
simán ment a maga útján. Az egymásnak utoljára mondott mondatokban sok igazság rejlik, ott a lenyomata az egész kapcsolatnak, s a problémák gyökerének is.
Arról már nem is
beszélve, hogy fiú és lány, illetve férfi és nő között barátság nem létezik.
Higgyétek el csakis tapasztalatból mondom még akkor is, amikor hosszú évekig
meg voltam győződve az ellenkezőjéről, sőt mi több akár közelharcra is képes
voltam csak azért, hogy igenis bebizonyítsam, hogy létezik.
Viszont egy idő után az egyikük többet akar… és akkor, ott,
abban a pillanatban meghal valami. Ilyenkor éreztem már megkönnyebbülést, szó
szerint kövek gördültek le rólam, de nagy szomorúságot is még abban az esetben
is, ha én indítottam el a lavinát. Volt, ami meghatott, míg mások egyáltalán
nem. És olyan is volt, hogy tovább folytattuk, de már nem barátként. Később pedig azt mondtam, hogy: bár maradtunk volna csak azok! Egyiküknél nem bántam csak meg...
Azt hiszem, hogy e téren is sokat fejlődtem, amit az is
mutat, hogy egy nemrég történt esetben annyira nem hatódtam meg, hogy igazi
felüdülést, megkönnyebbülést éreztem, s ez azóta is tart. Egyszerűbb és könnyebb lett az életem, mivel
kezdem teljesen rendbe tenni. Ennek része volt egy bizonyos nyomasztó kapcsolatnak a
lezárása . Számára úgy tűnhet, hogy ebben neki jutott a munka oroszlánrésze, pedig hát női rafinériámat bevetve nem véletlenül indítottam el a lavinát. Szépséghibája a dolognak részemről az volt, hogy nem mertem teljesen felvállalni azt, hogy én mondjam ki, inkább igyekeztem úgy alakítani az eseményeket ( néha már tudat alatt ) , hogy végül is övé lett a " dicsőség ". Ilyen is van, és én vállalom. A biztosra mentem. Sokkal többet vártam ettől a " barátságtól ", de ezzel magamra maradtam. Sebaj! Rengeteget tanultam belőle! A lehető legjobb történt akkor, amikor anno elkezdődött, mert akkor most nem tartanék ott, ahol, de akkor is, amikor véget ért, mert megmutatta azt, hogy hiába is egy a célunk, mindkettőnknek más út vezet el odáig. És azon az úton mindketten majd más- más élményekkel leszünk gazdagabbak. Kapcsolatok jönnek- mennek, állandó körforgásban vagyunk mi is,hatással vagyunk egymásra, ott vagyunk mások életében, nyomot hagyunk mások lelkében. Egy nagy egész részei vagyunk, amelyet a szeretet kapcsol össze. Az a mozgatója mindennek, minden kapcsolatnak. Még akkor is, ha nem egy életre szól.
És hogy miért vártam erre évekig? Mert be kellett járnom az
utamat, mert ez volt az én történetem, de talán az övé is, viszont innentől
kezdve már más utakon járunk. Hogy mit tanultam tőle, azt talán még nem értem,
de idővel majd erre is rájövök. Arról viszont van fogalmam, hogy én mit adtam
neki, miben tudtam segítséget nyújtani. Talán csak ennyiről szólt az egész, és
túl sok jelentőséget tulajdonítottam az egész folyamatnak. De tudjátok : Lassú víz, partot mos.
Amikor már túl sokszor csalódik az ember, megedződik, úgy
gondolom. Ha pedig sokat nem is jelent számára az a másik, akkor pedig nincs
mit magyarázni.
Egyes emberek csak energiákat vonnak el tőlünk pusztán már
azzal is, hogy beszélgetünk velük, vagy ha csak levelezünk velük. Már ez utóbbi
is teher lehet, főleg ha egyre nagyobb szakadékot vélünk felfedezni a
kapcsolatban. Ha már ekkora teher a másik, mert mondjuk, csak kihasznál és rád
nem kíváncsi, s igazából Te nem is érdekled, bezzeg erre és arra jó vagy neki,
de ő téged meg sem hallgat, akkor ez a barátságnak mondott „kitudjamiféledolog”
halálra van ítélve. Akarhatsz te bármit, küzdhetsz érte, felhívhatod a
figyelmet magadra, de a sok hiábavaló próbálkozás csak megerősít abban, hogy a
megérzéseidre kellett volna már hallgatnod korábban is, már az első jeleknél. Más utakon jártok!
Csúnya dolog, de néha nem csak a holmijaink, ruháink,
cipőink között kell szelektálnunk, de szét kell nézni a kapcsolatainkban is.
Nagytakarítást nem csak a lakásban kell végeznünk, de magunkban is, a
szívünkben, lelkünkben és bizony testi szinten is.
A nyár egy tökéletes alkalom erre, mert ilyenkor szabadabbak
vagyunk és talán idővel is jobban állunk, mint az év többi részében. Ahogy a
bútorok is megkönnyebbülten lélegeznek fel egy- egy pormacska eltüntetése után,
úgy rólunk is mázsás kövek gördülhetnek le, ha rendezzük az érzéseinket, a kapcsolatainkat és olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akiknek
számít, mit gondolunk, akiknek megnyílhatunk és ők is szívesen megnyílnak
nekünk, akiktől valódi törődést kapunk, és akiknek ha szeretetet adunk, nem
ijednek meg.
Ha mennie kell,
hát engedd el, hadd menjen! Mert menni akar, hiába már a részed, elvégezte a feladatát
veled. Okkal volt Veled és Te is Vele! Idővel érzed majd annak a súlyát, hogy jobb ez így mindkettőtöknek! A kapcsolat
végén pedig többet tanultál tőle/ belőle, mint közben, így hát adj hálát neki, hogy volt neked/ benned, mert megmutatta neked
azt, hogy tovább kell lépned, s azt, hogy ott vagy a legjobb helyen most, ahol
jelenleg vagy, mert innen, magadnak egyedül kell továbblépned, nem vele, hanem
miatta/általa. Ismerd be, hogy ő adta meg neked a végső lökést, s köszönd meg
neki azt, hogy amíg kellett, melletted volt. Amikor egy kapcsolat véget ér,
valahol egy új csillag ragyog, s új barátság kezdődik. Talán már úton is van
hozzád az a csillag, és ha ügyesen figyelsz a jelekre, észreveszed majd őt, az
igaz barátot, akire számíthatsz mindig és minden körülmények között, akinek
szívébe majd bátran elrejtheted szíved titkait, aki lelki társad is lesz egyben
és megértő, fontos része az életednek. Mert valahol biztos létezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése